„De április napszálltái, ki tudja,
Idézik holt időm s a tavaszi Párizst"
T. S. Eliot
(Tandori Dezső fordítása)
Előhívni egy félmosolyt, a
hajszálak végén meg-
bolyhosodó híg délelőtti fényt,
ahogy felragyog, egy házszámot, be-
járatot, s otthon ülhetsz
barna, bús szobádban, vagy
kávéházban, figyelheted az
utca vonalát, ő benne
lesz a riadtan felcsapó
madárcsapatban, benne a
gondolatban, lombrezdülésben,
indulásban és megérkezésben,
benne a kenyérben, a késben,
minden feltevésben, a moz-
dulatokban; ezt előhívni még, mint
éjbe veszett álom sejtelmét
ébredés után, mint letűnt
napjait az emlékezet, ki-
nyújtott kéz a kezet, s otthon
ülhetsz barna, bús szobádban, vagy
kávéházban, figyelheted az utca
vonalát, ő benne lesz. Történik veled.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése