Kovács Bálint: többé semmi

de nem így volt a
polcon a bögre
a kávéscsésze
helyére téve
apróság nyomban
feltűnik mégis
mindenhez hozzá-
nyúlt amíg én nem

a szennyestartó
helyén a macska
ruhaszárítón
csöpög a káosz
nem véletlenül
volt épp ott minden
nincsen ugyanúgy
többé semmi sem

padlón a hajszál
vízcseppben a kád
rendben a szokás
csenden a fogás
illat az orrban
lábnyom a porban
tea a forrban
rút barna foltban

maradék kávé
tej a macskáé
csak az egyik szék
csak az aznap szép
túl nagy a fazék
nincs mi odaég
nincsen ugyanúgy
többé semmi sem

még az se ami
bennem valami
kicsit túl balra
kicsit túl jobbra
bögrével együtt
helyére tolva
nem is kell többé
már ugyanoda

Kovács Bálint (1993-)

Murányi Zita: szeretem

szeretem a múltat és azt ahogyan
a törékeny és múlhatatlan esték
úgy égnek rá gyanútlan a semmire
mint egy fenséges közelkép

lámpafényből ragyog ki egy utcavég
és viszi a holdsugarak keresztjét
az éjjeli ködtakaró alatt mintha álruhában
lopódzna noha távolodik tőlünk a szentség

tegnap még narancsos ruha fedte a
naplementét de most fakó palástja van
nem az ördögöt kell látni a csillagok
szarvában a ragyogás is egyre halványabb

még rendületlen hisz a föltámadásban
minden alvó sárdarab pedig ha az éj sötét
kötényét leveti az utca fölverhetetlen csöndjét
a holdtölték már nem öntik bronzba.

Murányi Zita (1982-)

Bálint Tamás: Délibáb

A fénynek nem számít,
hogy hol törik meg:
a sportautó motorháztetőjén,
a vadászfegyver ravaszán,
a kedvesnek hitt szemében
vagy annak a pohárnak a száján,
melyet utoljára a szádhoz emelsz.

Bálint Tamás: (1985-)

Murányi Zita: Isten mosdik

isten mosdik az üres tükrökben
háta mögött hagyja az egész világot
akkor is magadat látod amikor
a másikban megpillantod a hiányod.

Murányi Zita (1982-)

Major Petra: Jelenés

Itt időzöl néhanap, mikor hagyom
hosszúra nyúlni a csendet,
váratlan születsz újjá körülöttem,
de felismerlek minden alakban.
Csontjaid helyén most ágak hajladoznak,
szemed kékje halvány égderengés,
átüt súlyos lombokon.
Olyan lettél, mint a legendák:
egyszerre érvényes rád az összes igeidő.
Vajon értenéd-e még a nevedet,
ha kimondanám?

Major Petra (1983-)

Győrfi Kata: a kialvó csillag felé

a hasadon fekszel, s az arcodat
a kialvó csillag felé fordítod:
utolsó tekinteted a fényre.
borzongva dobod le magadról
a felső bőrporréteget,
amit a nyugodt lélegzetszelek
a kialvó csillag felé fújnak.

szállnak a bőrfelhők a fák felett,
betöltik a hússzínű kilátást.
visszaver szemedből a fény,
s átvilágítja tekinteted
a felső bőrporréteget:

cseresznyeszínű pelyhek lebegnek
a hálószobában, behunyod a szemed,
és elcsendesednek a lélegzetszelek.

Győrfi Kata (1992-)