a kialvó csillag felé fordítod:
utolsó tekinteted a fényre.
borzongva dobod le magadról
a felső bőrporréteget,
amit a nyugodt lélegzetszelek
a kialvó csillag felé fújnak.
szállnak a bőrfelhők a fák felett,
betöltik a hússzínű kilátást.
visszaver szemedből a fény,
s átvilágítja tekinteted
a felső bőrporréteget:
cseresznyeszínű pelyhek lebegnek
a hálószobában, behunyod a szemed,
és elcsendesednek a lélegzetszelek.
Győrfi Kata (1992-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése