Szabó Imola Julianna: elmondani

a vízbe körvonalakat ír
kavicsokat dobál egy idegen
talán őt is te szülted
sosem tudhatom már mi valódi
a hazugság beléd ékelődik
magot és termést hasít ketté
úszni nem tanulok meg soha
ami körém merül rád emlékeztet
üreges csonthéjak a fejemben
anyák akik sosem szültek csak karjuk nőtt
úgy öleltek
zárvatermő fás száraddal
fölém hajolsz
és suttogod
minek is szültelek meg
a vízfelszín feszes akár a dobhártya
és tényleg
semmi válasz
nem jut eszembe

Szabó Imola Julianna (1984-)

Babiczky Tibor_ Elégia, Uram

“Szédít a nikotin, menjünk le, járjunk;
Emlékműveknél megállunk,
Híreken vitázunk,
És beállítjuk a pontos időt.”
(T. S. Eliot)

Azt az utcát még, ahol laksz,
azt nézni egyszer;
romlásukban a barna házakat,
megállnék, hogy haladni lássalak,
s az októberest leszáll; szokásos érkezésem,
a fák sárgája-vöröse lobban
a kigyúló lámpasorban,
szél csap ablakodra, tört redőnyre eső,
s alszol, mint ki önként megvakult,
s nem férhetnek el a jövő dolgai,
oly sok helyet foglal már a múlt.

Babiczky Tibor (1980-)