Taizs Gergő: Gyanú

mindenki gyanúsan viselkedik,

ha a boldogságról kérdezem:

bámul a távolba, hümmög és sóhajt,
csillogó tekintete a horizont maga;

mit mondhatna, a fejét vakarja zavarában,
cipője orrával kavicsot piszkálgat;

tétován vizslat, mintha agnoszkálna épp:
azonosítja bennem a menthetetlent;

cinikusan vagy cinkosan, de vigyorog,
kacsint, netán tikkel? ő sem tudja már;

a nagy igazság vélt tudójaként bólogat,
bár hallgatása az egyedüli valóság;

esküdözik, hogy legközelebb, hisz ismerem,
legközelebb válaszol, de most siet;

vagy csak legyint és tölt még egyet,
tölt még egyet és csak legyint;

de ha engem kérdeztek, a legrosszabb
mind közül, ha engem kérdeztek.



Taizs Gergő (1984-)