áll éppen a hátam mögött, és vállamra
teszi majd a kezét, ha ezt befejeztem.
Vagy csak ül valahol a szobában, és
arra vár, hogy történjen végre valami.
Hogy odakint csendben eleredjen az eső,
vagy valaki halkan kopogjon az ajtón.
Persze könnyen lehet, hogy még nincs
is a lakásban. Fel-alá sétálgat az utcán,
vár rám, figyel, hátha megyek valahová.
Vagy bámul be éppen az ablakon. Nem
érdekli, hogy mit csinálok, leskelődik
utánam. Mintha akarna tőlem valamit.
Érzem, hogy figyel most is, én mégsem
tudom, mit mondhatnék neki. Várok.
Megszólít úgyis. Vagy semmit se mond.
Bajtai András (1983-)