Emlékműveknél megállunk,
Híreken vitázunk,
És beállítjuk a pontos időt.”
(T. S. Eliot)
Azt az utcát még, ahol laksz,
azt nézni egyszer;
romlásukban a barna házakat,
megállnék, hogy haladni lássalak,
s az októberest leszáll; szokásos érkezésem,
a fák sárgája-vöröse lobban
a kigyúló lámpasorban,
szél csap ablakodra, tört redőnyre eső,
s alszol, mint ki önként megvakult,
s nem férhetnek el a jövő dolgai,
oly sok helyet foglal már a múlt.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése