kavicsokat dobál egy idegen
talán őt is te szülted
sosem tudhatom már mi valódi
a hazugság beléd ékelődik
magot és termést hasít ketté
úszni nem tanulok meg soha
ami körém merül rád emlékeztet
üreges csonthéjak a fejemben
anyák akik sosem szültek csak karjuk nőtt
úgy öleltek
zárvatermő fás száraddal
fölém hajolsz
és suttogod
minek is szültelek meg
a vízfelszín feszes akár a dobhártya
és tényleg
semmi válasz
nem jut eszembe
Szabó Imola Julianna (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése