Hol bújtassalak?
Testem, lelkem csak salak
és mindenem csak semmiség;
s mint ki az elmúlásba lesne,
rózsáimat a szél lenyeste.
Hiába fürdetsz, nem tisztulok,
hiába szólítasz, nem lehetek,
bennem csak sár van és szurok,
kiszáradt fák s döglött verebek,
hiába hívnál, nem mehetek,
nem emlékszem és nem feledek,
s mint kik ajtót, ablakot kitárnak,
minden éjszaka hazavárlak,
de szívemből a hitet kivéste
a pusztulás nehézkedése;
keresem, hol bújtassalak,
testem, lelkem csak salak,
s rózsáimat a szél lenyeste.
Hosszú lesz, örök lesz az este.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése