a kávésbögre, amit tegnap törtem el.
Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki… a legjobb anyukát.
Megjegyeztem, hogy a szappan fontos… ezért azzal kentem ki a szobát.
Problémákat hordok össze, felmászom a tetejükre, és lecsúszdázom.
Amíg felnövök, te ugyanezen a csúszdán lassan fölfelé mászol,
néha kínkeserves, de megéri, mert én
ott várlak egészséges felnőttként a végén.
Kimosod a lelkem, megágyazol az örömömnek,
porszívóval szívod ki az ágyam alól a szörnyet,
és néha online meeting közben a szemed sarkából úgy nézel,
mintha tudnád, hogy tudom, hogy közös titkunk az élet.
Kemény Zsófi (1994-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése