milyen voltál, amikor még nem ismertelek.
Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz.
Mintha meglesném azt, amihez nincs közöm.
Zavartak lesznek vagy idegesek. Ők nem tetszenek,
hiába te, olyanok, mint a múltad, és nem hasonlítanak.”
„Néha egy-egy arcban meglátom,
milyen lehetsz most. A régi mozdulatban néha
felsejlik, mi lesz majd később, de te sosem adtál
útmutatást. Mohón figyelem őket, pedig nem te vagy.
Hiába tudtam, olyan nehéz, olyan megszokhatatlan,
hogy most már mindig a jövőben élünk.
Turi Tímea (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése