a felszín, és akár a szél, pihen a toll, ecset,
morajlik a mélység s a korhadó hajótest,
kísértetek lakják be az üres fedélzetet.
A tengernek nincs partja, nincsen széle, hossza,
üdvözlésül sirálycsapat zajongva nem fogad,
de játszik a hajnali fény a gálya mellett,
míg az ostort szorítva várom a hullámokat.
Bálint Tamás (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése