hogy idővel a vágy hűlt helye fűti a testet,
hevíti az üresen kongó csöveket.
Sosem mondtad, hogy nem a kor, hanem a teher
körmöl ráncot az arcra és hogy
a tehetetlenségi erő az egyetlen, ami maradásra
bírja az embert, elfojtottál magadban
mindent, ami kisimíthatta volna
redőid, vártad, hogy visznek valamerre és
közben nem vitted semmire, és én
még mindig nem értem, hogy hihettél benne ennyire,
hogy ennek így, pontosan így kellett lennie.
Irlanda Kristóf (1996-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése