Külön világot alkotok magam.*
Kapaszkodom, mint földben a magok,
határok közt határtalan vagyok.
Célzott golyó, ha eltalál szavam.
Sötétben talán nincs mitől féljek.
Falakon átmegyek, sima az út,
s a gondolat, míg idáig kifut.
Vigyáznom kell, jönnek a miértek.
Ha elvisz az ár, visszaránt egy emlék.
Kabátom zsebében magammal lennék.
Lefoszlana mind, mi egykor elszakadt.
Titkaival vállamra dől az este.
Megszokás vajon – vagy a dolgok rendje?
Számot vetek akkor: mi ment, mi maradt.
*József Att ila: A kozmosz éneke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése