félreértjük egymást. de ezek már nem azok,
ezek most mások, újak. az ilyen szavak előtt
mondják, hogy szeretném helyrehozni, utána
kezdenek csak bele. szeretném helyrehozni.
mert látom magam, mint egy klinikai halott:
szánalmas vagyok, de ilyenkor még nincs
veszve semmi sem. kérem a szívemet,
magyarázza meg, ehelyett odaültet a képernyő
elé, nézeti velem a fényképedet. kérem az
elmémet, magyarázza meg, ehelyett hagyja,
hogy érintésed nélkül szép lassan elsötétüljek.
hármasával telnek a napok, és közben egyetlen
csoda sem történik. vigasztalom magam: azt
találom ki, hogy a problémák olyanok, mint a
cipőfűzők – van, hogy maguktól oldódnak.
de gyávaságból így túl sok mindent fogalmazok
meg kijelentő módban. ezért mondom, szeretném,
ha valaki őszintén megkérdezné: még mindig vagy
már nem. jó lenne, mert nem tudom, mit felelnék.
Celler Kiss Tamás (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése