Ruhátlan alszik, fátyolos a táj,
pipiskedve lépked a szűz havon.
Mereng a félhomály az ablakon,
meleg szobában olvad egy kabát.
A kandallóban izzik a parázs,
pattog a tűz, egy parányi égbolt.
Kéjesen játszik egy kósza fényfolt,
paplanba bújik a vágyakozás.
Csillagokat terít fölénk az éj,
pille takarót hint, melengeti
álmaink, ahogy a földet a fény.
Mintha a világ cukorból lenne,
hópihe szálldos, puha ágyat vet,
nézd, az este mint hempereg benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése