itt fut bennem a tartás, elvinnéd magaddal.
azt mondom, vigyed, másom most úgysincs,
a szavaim száradó párnahuzatok egy ruháskötélen,
a tetteim egymásra hányt téglák,
kezdenem kéne velük valamit.
a téglákból építhetnék járdát,
annyiszor hívnálak sétálni rajta,
hogy ne tudd megmondani, mikor lett belőle út,
ugyanabba az irányba fordított lábfejeink alatt
pedig ott futna, ha van ilyen: a közös tartás.
igazából nem tudom. de ilyen érzés hiányolni téged,
és elaludni egy huzat nélküli párnán.
Celler Kiss Tamás (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése