gyorsuló idő fuvallatában
hagyom, hogy belém kapjon,
és sodorjon, egészen a partig.
Sós víz érinti a lábujjamat,
simogat és visszahúzódik,
érzem, nem ízlelem, látom,
csak részletekben,
túlnyúlik a horizonton.
Ha akarná, az övé lennék,
elvesznék benne egy életen át,
nem kellene se levegő,
se étel, se ital,
csak ő, ahogy körülölel.
Nem kellek neki,
hagyom, hogy játsszon velem,
megérintsen, cirógasson,
és sose vonjon magához.
A parton állok,
hagyom, hogy
kifújjon a szél egy tincset az arcomból.
Seres Rebeka (1994-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése