Az asztalodon rend lakik, szívem.
Mint egy naptárban, elválasztva a hetek, az órák.
A pontosságod híre New Yorkig elér.
A pisszenést megtiltod nekem, ha dolgozol.
A morzsa is elfut előled a klaviatúrán.
Olyan vagy, mint a negatív logaritmus.
Nélkülözhetően badar. De kunszt.
Csak a faktosok érnek fel ésszel.
Nevethetnék is rajtad, mint Chaplinen.
Tudod, a túljátszott diktátor az igazi.
Dobálja a pulzusod a glóbuszt. Föl-le.
Hevesen gesztikulálsz. Nem is szeretsz.
Egyszer majd elmész, és fájni fog. Nagyon.
Sebaj, megedzel. Utolérlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése