hogy hol vagy tán te sem tudod
a nap sötét az éj vakít
és elfogynak a nappalok
s az égre rajzolt utak is
a horizontban vesznek el
a háztetőn egy úr hamis
hangon szerelmet énekel
s míg becsusszan a fény alád
a dallam idő s térközi
vágyból szőtt ritka fonalát
a némaság is átszövi
szövök én neked szöveget
szöszöset szőröst szőtteset
inget fonok rád hangtalan
ringó inget mely adva van
mint szökésre adva az ég
ha szárnyunk nő a kéz helyett
felrepülünk a napra még
és aggatunk rá rendjelet
s nyáron a napra költözünk
kiáltozunk az éj után
és némán tátog közöttünk
egy úr üresen és bután
mint megmerevült állat
hol rám talál a véletlen
ott és azon az éjjelen
majd én is megtalállak
Fekete Richárd (1986-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése