a hang, a megismerhető
rezdülés, együtt álmodó
hajtincsek közti fény,
mindig felém forduló arc.
Szép voltál mindig is,
pedig messze készültem,
s most úgy tűnik, maradok
még élni egy kicsit,
bármit is tegyél,
mindenben
megismerlek, ez a szentség
mindenen átoson.
S én sem változom.
Csillag Tamás (1987-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése