És mozdulsz, és nem mozdulok.
Olyan vagy, mint kötélen a csomó.
Olyan vagyok, mint a hurok.
Fellógattuk a világot.
Lebegjen, ki lebegni akar
így. Aki mozdulatlan, aki fut.
Talpunk alatt ropog az avar.
Lebegés, roppanás – ez, ami jut.
Hajnal van, alattunk ráng a föld.
Forog és kering és semmit se tud.
Megőrzöm ezt, mint régi tengerek
rajzolatát a néma völgy.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése