Végül leadtuk az összes plusz kilót,
Meg és felvettük a mind a legszebb ruhát,
Megkaptunk mindent, akit akartunk.
Összecsaptuk a kezünk és
És nem volt merszünk feltenni a kérdést:
Boldogabbak vagyunk?
Végül megtanultuk mind a leckét
És letettük az összes vizsgát,
Megemeltek előttünk minden kalapot és
Bezsebeltük az összes diplomát.
De nem lettünk boldogabbak.
Végül megépült a ház,
A nyaraló is persze
És mi rendben tartottuk az összes szobát,
Virágokat ültettünk,
Kitéptük az utolsó gazt,
eltüntettünk minden huzalt és porcicát.
És nem tudtuk, hogy boldogok is lehetnénk.
Megszültük az összes gyermeket,
Kifizettünk minden számlát,
A szabályok szerint játszottunk,
Lenyelni, elnyomni, feledni, eltompítani,
Mig végül meg nem
boldogultunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése