new york-i este mintha a repülőtér most is abban a halvány
neonfényben fürödne és a telefonfülke mellett az a
törődött ürge nem hozzám beszélne a kettőnk közötti
űrbe vagy az ezüstszínű tűzésbe a fehér ujjatlan trikón
are you waiting for a phone call nem kérdezi inkább bókol
míg pókhálót fonok a telefonzsinórból és a 18 fokos
new york-i estében olyan fakó nem lesz a bőröm mint a kohinoor
amikor nő létemre megkérdezi how old are you
és a 21-re sértődött képpel sarkon fordul
a bőröndhegyen túl mégis vissza
hogy odavágja angolul akkor egyedül is elboldogul
ez volt az utolsó perc
hogy megelégedéssel töltött el a korom
twenty-one twenty-one – ismételte
úgy nézett rám mint egy felnőtt nőre
akinek ezüst hajat rajzolt az első new york-i holdtölte
és ott álltam megöregedve
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése