Székely Szabolcs: 60.

Bele fogsz halni most, madárka, belerepülsz a
    fáradásba, bele a stukkós,
fényes házba, vitrin mögötti csillogásba, bele a fehér
    porcelánra
festett madárba, repül az ábra, vissza magokba,
    kupaknyi tálba,
bele a kalitka aranyos rácsa alatti kovácsolt kis
    kupolába,
tele a tollal kitömött párna, beleszakadni a
    kiszakadásba, bele a fénybe,
bele a táncba, fekete frakkos suhogásba, feszülő, bordó
    báli ruhába,
pincérbe, csillárba, tele a tálca, pezsgősüvegbe,
    kidurranásba, bele a világra
éhesre tárva zokogó, lihegő, nevető szájba, bele a
    hajnali szereposztásba,
bele az erkélyek csarnokába, bele a minden
    szárnycsapásra körtáncot járó
hurrikánba, bele a fába, mikor kivágva homlokkal
    előre bele a sárba, rebbenj,
madárka, röpülj, madárka, ragyogj bele a
    kipusztulásba,
annak is mélyén a sötét szobába, ember az ablakát
    ahol kitárja,
öreg és figyel és nevet, és várja, lobog az éjszaka,
    nincs neki szárnya,
repülj be, repülj be sötét kabátja madárnyi, puha, meleg
    zugába

Székely Szabolcs (1983-)