izzó hővé kovácsolja a sugarak milliárdját
a felhők közt egy hatalmas sárga szívdobbanás
bontogatja a nap millió szirmát
hogy van még isten érdemes átvészelni az éjszakát
talán ennyi a hétköznapi föltámadás
az ég mint egy rendíthetetlen mozsár
őrli föl saját mulandóságát
a csönd is áldás amikor sárga cimbalmát
hasítja el százezer napsugár meghallani
az isten visszhangját de most még csönd van
léptek zaja sem veri föl a böszörményi utcát
két halvány napsugár cirógatja a felhők
kulcscsontját a korbács
ezek az apró felhőmorzsák
a mennyeket is fölkoszorúzzák
és ha az áldás onnan se látni tisztán
hány esőcsepp gördült át
az isten arcán míg el nem
takarta a szivárvány.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése