kettévált a világod,
a szárnyán töredezett ki nem
mondott szavak balra,
a kapun hagyott belső hanyagságod
jobbra.
nem feleselt végre a semmit mondás,
helyetted is zenélt.
fákat ugrott át kétségbeesve,
az esőt elfedte vakságával,
színezte az elképzelt nyári vásár.
de a fűzfákon fent ragadt,
a gyökerekig el sem juthatott.
útra kelt benne a kedvenc számod.
énekeld újra a csönded,
amit most megénekeltem nélküled.
Csiby Édua Boglárka (1993-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése