Mint fenyvesek között, a völgyben,
Egy vonat magányos hangja,
Ahogy visszaverődik a
Hegyekről s eltűnik örökre,
Falióra kattog az ebéd
Lőasztal fölött; kínlódik
A számlapon körbe-körbe,
Mindegyik másféle futással,
A három óramutató, két
Lomha vadász az iramló
Préda nyomán, három láncra
Vert kutya a gazdátlan közép
Pont körül, fent üres tál a nap,
Pedig nem több az egész, egy
Földbe szúrt pálca árnyéka
Délben, amely nem mér, csak mutat.
Babiczky Tibor (1980-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése