Mint fenyvesek között, a völgyben,
Egy vonat magányos hangja,
Ahogy visszaverődik a
Hegyekről s eltűnik örökre,
Falióra kattog az ebéd
Lőasztal fölött; kínlódik
A számlapon körbe-körbe,
Mindegyik másféle futással,
A három óramutató, két
Lomha vadász az iramló
Préda nyomán, három láncra
Vert kutya a gazdátlan közép
Pont körül, fent üres tál a nap,
Pedig nem több az egész, egy
Földbe szúrt pálca árnyéka
Délben, amely nem mér, csak mutat.
Babiczky Tibor (1980-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése