botorkálsz a fehér éjszakában.
Vonszolod magad hazafelé,
ajándékokkal megpakolva.
Ott dideregsz a jászol mellett, kalapod mélyen a homlokodba húzva,
mint aki messzi, idegen földről érkezett,
hogy egy pillanatra otthont találjon a rideg éjszakában.
Hosszú volt az utad idáig, tele rejtélyekkel és tévutakkal.
Most mégis úgy érzed, nem mehetsz tovább,
nem térhetsz vissza az éjszakába.
A jászol mellett kell maradnod Betlehemben
Maradsz, mert valakinek mindig maradnia kell
Kollár Dávid (1993-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése