más fejezi be helyettem miközben
idegen szögben ülök magam mögött innen
egésznek látszanak a csillagok s mintha
két kezébe fektetné a holdat az a tusarcú
univerzum bolygók és rendszerek nélkül
feketék a szemcsék ahol nincsenek atomok akár
egy gondolat cérnája az agyvelő mentén elhullott
mint a soha-nem - - percei a zavarnak kevés
ehhez a lélekcsend az egyenes amely megszakad
Filó Mariann (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése