mégsem nevetünk,
a felperzselt pázsiton
egy beszakadt nyugágy
vár valamire, vagy így menekül,
szemhéjunkon megül a por,
miközben egymást bámuljuk
rezzenetlenül, álmomban
megint hallottam a sakálok
vonyítását a kert alól, mondod végül,
amire szelíden biccentek egyet,
hiszen én zárom oda őket
minden éjjel.
Krusovszky Dénes (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése