egy öreg lábost csomagoltunk be neki
és szenteste mikor már megőrült
hogy hol a karácsonyi meglepi
és csilingelt a jézuska
és szóródtak a csillagok
és csak ugrált körbe-körbe
anya apa mit kapok
jó volt-e és kibonthatja
nézd a papír csillámos
mutatja és alatta nézd
nahát ez mi, egy lábos?
Nem mertük kinevetni
mert olyan komoly maradt
ránk pillantott aztán vissza
majdnem sírva fakadt
de legyőzte a könnyeit
és magához ölelte
te vagy a legszebb lábos
emlékszem ebből ette
nagypapa a főzeléket
de a papa nincs itt
én is ebből eszem majd
jézuska
megígérem mindig
ebből eszem majd és
a sok szépet úgy suttogta bele
hogy a szívünk...
hogy az a lábos még sosem
volt olyan csurig tele.
Szalóczi Dániel (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése