megváltásnak és azt amelyikbe villám csapott
nem nem mondta hogy a lángoló csipkebokor
a füvet a lombok eksztázisának nevezte
amikor leereszkedett az este a fekete fű
az éggel lett rokon mint egy idegen bolygón itt is
idegen lépteket hallott vagy isteni atomok
mozdultak meg a legmélyebb csendet keresztelte
a szférák zenéjének majd egy madár torkából
sírt fel a szentlélek a fű zöld fényben
pompázott ismét ez a nyolcadik nap reggele volt
a megváltás törzse fölött még lobogott a hold
bár fölülről egy vékony karót lehetett látni és
ahogy nincsen ágain feloldódnak a teremtés határai.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése