Terék Anna: Hazafelé

utánad már
nem csókoltam meg senkit.

hazaindultam
a buszmegállóból,
belém karolt a délután,
a járdáról lerúgtam
egy kavicsot, és néztem,
hogy megőszült az út szélén a
Kiserdő.

lépésenként mormoltam
valamit, hátha attól
még távolabbra visz
tőlem téged
az a busz.
mormoltam, hogy ne
legyen olyan nagy az a
csönd,
amit rajtam hagytál.

az utcánkban fogadtunk
az egyik kisfiúval,
hogy melyikünk fog
előbb meghalni.
a nyereményben nem
állapodtunk meg,
ő mondta is, hogy a
részvét a fontos.

hazáig kipirosodott
az orrom.
a lépcsőházban fokhagyma-
szag volt,
az ajtó elől
ellopták a lábtörlőt.
a bejáratnál végigmértük
egymást a szomszéddal:
nem volt rajta ing,
ezért mosolyogni kezdtem rá,
neki ez nem tetszett.

aztán a szobában megbántalak.
levettem a szoknyámat és
a harisnyámat, aztán
csak ültem és hallgattam,
ahogy dobog a szívem
valahol a torkomban, és
csak bánkódtam.

utána már
nem csókoltam meg senkit.

Terék Anna (1984-)