az utolsó napokon kezdeném újra.
a lomokat magamhoz venném, és
elindulnék hozzád megpihenni.
de nem emlékszem, hol vagy.
hogy miért hagytál el engem,
és ki voltál akkor pontosan.
mert van, amit csak
képzeltem belőled,
ezt tudom.
de ha véletlenül találkoznánk,
akár egy út szélén is,
csak lehelj rám, kérlek,
hogy megtisztuljanak
a szavaim.
Vasas Tamás (1989-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése