az idő polcain felsorakoztatott
porcelán nippek
üveggolyók
emléksejtek
szálaiból foszlott
neuronokból
hímzett terítő
némán sóhajt a semmivel
behavazott univerzum
megtorpan benne
a jelen
rendezgetem önnön
mindenségemet
szívből át az agyba
agyból át a szívbe
jelenből a múltba
múltból a jelenbe
több síkon futhatnának
ha engedném
körbetáncolnának
a mi lett volna ha és
a mi lenne ha echói
utóbbi egy angyal
félig törött szárnyaként
tűnne el a kék időben
ha engedném
de marasztalom
ez a remény
Antal Anikó Zsuzsanna (1981-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése