mert bár nem szeretem a rendet,
örülök, hogy még eldöcög bennem a lélek.
A sarokban megtartottuk a pókhálót,
mert a pók már halott, de az elkapott szúnyogok
emlékeztetnek a zümmögés hiányára.
A felébredéskori visszakívánkozásra,
a hasonalvós eltorzult arcra,
amivel összemontírozom
az ő csodálkozó fejét,
mert le akarom nevetni az asztal széléről.
Rózsaszínre festettük a szennyeskosarat,
DIY szomorúság közkívánatra,
divatdepresszió és projekt alapú nemgondolkodás.
A melankóliát szeretetnek hívom,
a fészekrakást bohóckodásnak,
a kettőt együtt közös életnek,
amiben a mélységet magasságnak,
a magasságot szélességnek,
a szélességet mélységnek,
és a hármat együtt az egyszerű
saját magamnak.
Kemény Zsófi (1994-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése