Budapest utcáit fürdették langyos tócsatengerek
az őszre gondoltam mennyivel ravaszabb
Párizsban a fák hegye talán már ki is rügyezett
a Szajna mentén sorakozó harmonikásokra
ottjártunkkor a part kövein
kisebb zsibvásár bontakozott ki máshova
nem érdemes menni és a Duna ikertestvérét fölveri
egy régi sanzon a kuplé nevét
is beütöttem a Google-ba rokonságban állnak
bár utóbbi szöveges meghatározója a csipkelődés
mely dallama felolvadt a tehetetlen víztömeg fájdalmában
láttam magam a zöldes tükörben lehetnék
dinnyehéj vagy fázós almacsutka
még nem ért utol a süllyedés
kabátomra omlott a tavaszi fák levélzuhataga
itt alkudni kell mondták nem akartam venni
semmit a tavasszal most szívesen
kezdenék alkudozni halkan kérdezem mennyi
lesz az újjászületés egyáltalán meg tudom-e fizetni
nagykabátos kánikulában zúgó fejjel
már megfogalmazódott bennem hogy leveszem
a cipzárt engedtem le és nem nem a halál neszez
a körém bástyázott téllel harmonikáztak a műanyag csipeszek.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése