gondolod, miközben gyalogolsz,
és egyszerre egyszerűen
képtelen vagy elképzelni,
hogy vége van valaminek.
Nem hiszed el,
hogy ki lehet innen keveredni,
a fák közül csak fák közé mehetsz,
és lassan nem látod értelmét
kifejezéseket keresni.
Mintha minden gondolat
egy tagolatlan hallgatás része volna,
mintha valaki csak álmodná az erdőt,
benne ahogy bolyongsz egyre beljebb.
Skobrák Máté (1990-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése