kimondott vallomásban a lélegzés.
különben nem vagyok fontos.
egyszer mondtam valamit, ami
súlyosabb volt, mint a lelkem,
ettől megkönnyebbültem, és ennyi.
utána hallgatnom kellett volna.
mint egy nyugodt bölcs a némsági
fogadalomban, csak a légzésemre figyelni.
valahogy így képzelem – egy sötét zsákban
tüdő nélkül – a megnyugvást.
Celler Kiss Tamás (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése