egy bezárt kocsma ajtaja fölött, dörög az ég, szakad megint, éjszaka van és megint szakad,
a szobában a tévé egy lövöldözésről suttog,
élő közvetítés a bolygó túloldaláról,
kinn a konyhában sárgán ég a villany, alatta hegyvidék a szétszórt szemét,
arrébb, a mosatlan edények pagodái mellett,
mint egy régi halastó, sötétzöld üvegek törik a fényt,
a falon lógó ezeréves naptárról kimonós nő néz csendes mosollyal,
az asztalon teli bevásárlószatyor,
joghurt, szeletelt kenyér, evőpálcikák,
koszos pohár, felborult sótartó,
zúgni kezd a hűtő,
az előszobában a padlón reklámújságok, olcsó reluxa, olcsó grillsütő,
szórólapok, XXL GSM, love csupa rózsaszín nagybetűvel két szilikonmell közé írva,
a falon koszos tükör, a közepére egy matricás albumba való matrica ragasztva,
egy kétrészes kép alsó fele, valami állat lábai egy sivatagban,
a szobában csak a tévé, zöld hunyorgás, az ágy sarkánál szék áll, rajta egy bögre,
a bögrében csokipapír és csikkek,
mellette, a bekapcsolt laptopon
élő közvetítés megy a Marsról, narancsvörös táj, lenémítva,
ezt néha megszakítja egy-egy beszúrt reklám, új szuperhősfilm, új tisztasági betét,
a laptopból lógó töltőn telefon,
a kijelzőjén egy komikus meséli, miért pokol az élete, a közönség nagyokat röhög és tapsol,
idáig jutott néhány óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól,
ez szól, bár néha el-elakad a hang, ha jön egy értesítés
Ingonak a Kelet-Ázsiai tőzsdék, vagy egy levél, VIAGRA CIALIS,
a telefon mellett az ágyon pedig te,
szuszogva alszol, lógó fejjel, nyitott szájjal, ruhástól,
melletted a vacsorára vett gyros maradványai, csirkehús, alufólia,
félbehagytad, letetted magad mellé a tányért, aztán elaludtál,
egy kicsit belekönyököltél és széttúrtad,
szóval most félig abban fekszel, meg farmerben és kapucnis pulcsiban,
az ágy körül szennyes ruhák, gyűrött zsebkendők,
az ágy fölött, a falon, az az elfolyó órás Dalí, az Emlékezet állandósága,
vagy valami ilyesmi a címe. Akváriumban fekete halak. Kint még mindig szakad.
Egyszer egy pillanatra, fel sem ébredve, felemeled a fejed,
és azt mondod az ágy üres túlsó felének,
elejtettük,
aztán felnevetsz,
visszadőlsz. Alszol. Alszol tovább.
Simon Márton (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése