kényelemre nyújtva zsibbadásait.
Hegyvonulatoktól fájt a válla,
és fájdalmon túl mi mást találna itt?
Mintha nyártól dongó rengetegben
hidegkék vizű tengerszembe lépne,
elme-elmerülve, önfeledten
belefordult a holdtalan sötétbe.
Bocsássatok meg, próbáltam, de nem ment,
megszépíteni a szépíthetetlent,
lidércfényből szerezni lángot,
kitágítani hűlt ereinket.
Ahogy gombról tépik le az inget,
letépték róla a világot.
Bék Timur (1997-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése