Először az álmaink tűntek el.
A sztaniol közé bújva szöktek meg a szelektívvel.
Tudniillik, a sztaniol újra hasznosítható.
Ábrándjaink
a mosogatóvíz által távoztak
a lefolyón keresztül.
Talán éppen azok okozták a dugulást,
így aztán rápumpáltunk kicsit.
Vágyaink
a bevásárlólista sarkán gubbasztottak,
s váltak galacsinná kényszervásárlásunk után.
Hitünk
a befőttesüvegbe záródott.
Talán tavasszal szabadul,
ha precízen követtük a receptet,
s nem éppen az húz penész réteget.
Életkedvünket
befizettük a villanyszámlával.
Könnyedségünk
gondosan bőröndünkbe zárva,
a gardrób mélyén vár.
A szépség, az
nem tűnt el,
csak éppen a köd fölé emelkedett,
s színpompás lombhullatóként
tündököl a kéklő ég alatt.
Nem tudja, hogy nem mindig nyer az,
ki felül kerekedik.
.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése