Először az álmaink tűntek el.
A sztaniol közé bújva szöktek meg a szelektívvel.
Tudniillik, a sztaniol újra hasznosítható.
Ábrándjaink
a mosogatóvíz által távoztak
a lefolyón keresztül.
Talán éppen azok okozták a dugulást,
így aztán rápumpáltunk kicsit.
Vágyaink
a bevásárlólista sarkán gubbasztottak,
s váltak galacsinná kényszervásárlásunk után.
Hitünk
a befőttesüvegbe záródott.
Talán tavasszal szabadul,
ha precízen követtük a receptet,
s nem éppen az húz penész réteget.
Életkedvünket
befizettük a villanyszámlával.
Könnyedségünk
gondosan bőröndünkbe zárva,
a gardrób mélyén vár.
A szépség, az
nem tűnt el,
csak éppen a köd fölé emelkedett,
s színpompás lombhullatóként
tündököl a kéklő ég alatt.
Nem tudja, hogy nem mindig nyer az,
ki felül kerekedik.
.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése