lassan húsz éve mélázok ezen
ha fáj az élet újraverselem
így megkötik a pincemély szavak
a verssorokba olvadt vágyakat
hiányomat kitölti mint a fény
a gondolatok közti oxigén
s amíg az éjbe visszatévedek
hanyatt fekszik köztünk a képzelet
és íme itt egy újabb alkalom
– haja szövését rímekbe fonom –
Hölgyem, e forró, meghasadt szonettben
Ön módot ad hogy újra elkövessem!
Hogy megkövessen, körbemártogassam
a verssorokba olvadt önmagamban!
ha fáj az élet újraverselem
így megkötik a pincemély szavak
a verssorokba olvadt vágyakat
hiányomat kitölti mint a fény
a gondolatok közti oxigén
s amíg az éjbe visszatévedek
hanyatt fekszik köztünk a képzelet
és íme itt egy újabb alkalom
– haja szövését rímekbe fonom –
Hölgyem, e forró, meghasadt szonettben
Ön módot ad hogy újra elkövessem!
Hogy megkövessen, körbemártogassam
a verssorokba olvadt önmagamban!
Fekete Richárd (1986-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése