a süppedt föld megőrzi súlyod.
Mozdulataid
ottragadnak a levegőáramlatban.
A hézagokat
feltölti az idő sűrű purhabja.
A hiányok
észrevétlen kiegyenlítődnek.
Az elmozdított
események a helyükre kerülnek.
Rám néz a táj,
amit előbb még én láttam,
van rendezői elv
az összevisszaságban.
Egy pontba sűrűsödik
ezelőtt és ezentúl.
Az újrakezdésben
is van valami folytatólagos.
Kibillenésünkben
ránk zuhan az egyensúly.
Az elkent mocsok
is van, hogy tisztára mos.
Akire a követ hánytad este,
reggelre az is te magad vagy.
Elmozdulnak a dolgok,
és minden egyhelyben marad.
Irlanda Kristóf (1996-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése