téged is oda raktalak.
Néha előkotorlak alulról,
két régi osztálytárs arca
meg egy tévedés közül,
és megnézegetlek.
Én már gondoltam rád egy életnyit,
te most már mindenképp hátradőlhetsz,
és az összes volt csuklásodat rám foghatod.
Te rágtad a számba azokat a szavakat,
amiket most másnak mondok,
aki nem érti.
Aztán egyszer találkozunk.
Legalább tíz centit nőtt a hajam,
mióta utoljára láttalak.
A tiedet divatos frizurára vágták,
és azóta nem nő meg.
Rövidebb lett tízcentinyi
kihagyott jóval és rosszal.
Egy ideje bizonyos kereszteződésekben
direkt nem nézek a szembebuszra,
mert már nem érné meg
csak egy kapaszkodó kéznyit
látni belőled, ha sosem derülne ki,
hogy tényleg te voltál.
Tudom hol rontottam el.
Ott, ahol el akartam rontani,
mégis azt a napot várom egész életemben,
mikor végre nem kell az,
amit minden gyertyafújásnál kívántam.
De reflexből mégis azt kívánom.
Kemény Zsófi (1994-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése