Cipője talpán égbolt-ütem.
Dallamot vált, közben félrenéz.
Nélküled. Nélkülem.
Megáll a nyár, amíg hangol.
Emelkedik a hang a hanghoz.
Átnövök lassan önmagamból –
önmagamhoz.
Székely Szabolcs (1983-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Visky Zsolt: Ha közeleg, ha távolog
Álltunk az őszben, most is állunk. Ez folytatása egy korábbi, rég megkezdett állásnak. Vagy a korábbi állásnak – mondhatnám, hogy pontos leg...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése