Nem akarsz semmi másról
Beszélni, csak az áthatolhatatlan
Ködről hajnalban, a testekből
Felszálló párafelhőkről, az évszakról,
Ami most egyetlen napig tart.
Hogy mi marad végül, mindig ez
Jut eszedbe, az utolsó dolgok, amiket
Meg tudsz még érteni, gomolygás,
Eltévedés, egy régi igazolványkép,
Vagy csak ez a hideg júliusi reggel.
2.
Mindenhol ott van, mondod.
Ebben a kertben is például, a levelek
Mozgásában, platánunk árnyékának
Folyamatos változásában, mikor néha
Újra halljuk, egykori kutyánk
Ugatásában. A legnevetségesebb
Dolgokban mindig. Ott van az őszi
Pakolásban, az avarfüstben, és ahogy
Visszanézek, legyőzhetetlenül van ott
A kerti székben, a kinnfeledt nyugágyban.
3.
Nem tart már össze ez a
Szimmetria sem, elhaló
Parancsszó az üres mezők fölött.
Pedig minden a helyén van,
Mondod, mert a dolgoknak itt
Nincs kijelölt helye, ahogy utak
Sincsenek már, csak távolságok.
Visszaülsz a kocsiba mégis,
Ne tudja meg senki, hogy feladtad,
Hogy végül ezt is újraindítod.
Ebben a kertben is például, a levelek
Mozgásában, platánunk árnyékának
Folyamatos változásában, mikor néha
Újra halljuk, egykori kutyánk
Ugatásában. A legnevetségesebb
Dolgokban mindig. Ott van az őszi
Pakolásban, az avarfüstben, és ahogy
Visszanézek, legyőzhetetlenül van ott
A kerti székben, a kinnfeledt nyugágyban.
3.
Nem tart már össze ez a
Szimmetria sem, elhaló
Parancsszó az üres mezők fölött.
Pedig minden a helyén van,
Mondod, mert a dolgoknak itt
Nincs kijelölt helye, ahogy utak
Sincsenek már, csak távolságok.
Visszaülsz a kocsiba mégis,
Ne tudja meg senki, hogy feladtad,
Hogy végül ezt is újraindítod.
Krusovszky Dénes (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése