Lanczkor Gábor: mint egy begyújtott benzinespalack

„Réunion des scènes infinie,

Je te connais et t’admire en silence.”

Csattog meztelen talpam a Márvány utcán,
minden dráma néma, minden komédia
s míg tart az áramszünet végig a parton
az éjjeli tiszta égbolt
úgy lobog felettem
                mint egy begyújtott benzinespalack,

tiszta, száraz érzés: nem éreznem semmit,
mintha szűzhóban ropognának lépteim,
ismeretlenek üdvözölnek az utcán
s az éjjeli tiszta égbolt
úgy lobog felettem
                mint egy begyújtott benzinespalack,

könnyű szeptemberéji ünnep; finálé,
a csúfolódó-komoly hold már nincs sehol,
minden dráma néma, minden komédia
s az éjjeli tiszta égbolt
úgy lobog felettem
                mint egy begyújtott benzinespalack,

éjjeli tiszta ég, kilobban felettem,
a szerelem helyett azt mondom: szerettem
s ujjaimmal illetem a házfalakat –
nem akarlak látni többé;
ne forrjon egy tömbbé
                veszteglő vágy és a korcs akarat.

Lanczkor Gábor (1981-)