Jelenléted
rétegei
összecsúsznak
lassan,
rád nehezül
az is, amit
elhallgatsz ma-
gadban.
Mint a csempe,
leválik a
szavaidból
néhány,
erőlködsz és
bizonytalan
arccal reszketsz
némán.
A levegő
mozdulatlan
vesz körbe, és
forró
lázadban az
állkapcsod úgy
csattog, mint egy
olló.
Saját tested
zajából majd
kiválik egy
hangsor,
egy idegen
szempár nézi,
hogy ordítva
alszol.
Krusovszky Dénes (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése